“A keserű pirula ellenére is pozitív szezon volt!”

Dave Leger nagyon várja már, hogy visszatérjen az Acélbikákhoz, s a 2020/21-es szezonban is azért dolgozik majd, hogy még jobb legyen együttesünk.

A 2020/2021-es szezonban is Dave Leger irányítja Acélbikáink felnőtt együttesének szakmai munkáját. A kanadai szakemberrel szerződésének aláírása után készítettünk interjút, melyben több fontos kérdésre is választ kaptunk.

– Először is gratulálunk ahhoz, hogy visszatérsz, milyen érzésekkel térsz majd vissza Dunaújvárosba?

– Köszönöm szépen és nagyon várom a visszatérésemet Dunaújvárosba a következő szezonra. Örülök, hogy megállapodást kötöttünk a klubbal és visszatérhetek, mint a DAB vezetőedzője.

– Dave, mi Acélbika szurkolók ismertünk téged, hiszen dolgoztál a csapatnál másodedzőként a 2014/2015-ös szezonban. Akkor a szezon felénél a családi ügyek haza szólítottak, tavaly azonban visszatértél, ezúttal a szezon második felére és vezetőedzőként. Megkönnyítette a döntésedet, hogy tudtad hová jössz? Ezek szerint tetszett a város és a csapat?

– Ez minden bizonnyal a legfőbb oka volt annak, hogy januárban visszatértem a csapathoz. Szerettem a klubban, a munkával töltött időt, és tetszett a város, az egész ország is, szabadidőmben csupa jót tapasztaltam itt jártamkor. Ez nagyon megkönnyítette a döntésemet, hogy visszatérjek Dunaújvárosba.

– Mikor ide érkeztél januárban, azonnal fel tudtad mérni a csapat erősségeit és gyengeségeit?

– Az első benyomásom az volt, hogy javult a Liga játékának minősége és fejlődtek a magyar meghatározó játékosok. Szintén szembetűnő volt, hogy kiváló légiósok szerepeltek a keretben, a kapusunk szenzációs formában védett, de azt is láttam, hogy a csapatnak megújult szemléletre van szüksége a védekezés terén. A támadó sorunk elég erős volt, egyértelműen a csapatvédekezésben volt javítani való.

– Konkrét stratégiával érkeztél, vagy edzésről edzésre, meccsről meccsre forrt ki, hogy milyen irányba kell tovább haladni és fejlődni?

– Megpróbáltam az általam favorizált játékrendszert a csapat karakteréhez igazítani kicsit. Egyszóval a kérdésre a válasz, hogy a kettőt próbáltam mixelni. A támadásaink rendben voltak, de a korong nélküli játéknál felelőtlenek voltak a srácok. Az én tapasztalataim szerint, a támadó harmadban való játékunk alapvetően meghatározza, hogy mennyit van a mi birtokunkban a korong, ezért az edzéseken a legtöbb energiát a korongbirtoklási idő növelésére fordítottuk.

– Mennyire volt könnyű vagy esetleg nehéz megtalálni a fiúkkal a közös hangot?

– A csapatot nagyon éhesnek találtam, hogy egy igazán strukturált hokit játsszon. Sikerült olyan oktató videókat mutatni a srácoknak, ahol világosan látszódik, hogy milyen szisztémát várunk a csapattól, úgy öt az öt elleni játéknál, mint az ember előnyös és hátrányos szituációknál. A játékosok nagyon profin álltak az egyéni képzésekhez is. Volt egy kiváló csoport a vezető személyiségekből és a középszakaszban sikerült kialakítani egy jól működő párbeszédet a játékosok és edzők között.

– A vírushelyzet miatt hirtelen szakadt félbe a bajnokság, milyen érzésekkel tértél haza Kanadába? Hogyan értékeled a közös munkát?

– Váratlanul jött ez a hirtelen vírus pánik. Nagy köszönet Azari Úrnak és feleségének, hogy villámgyorsan reagáltak és mindenkinek segítettek, hogy a lehető legrövidebb idő alatt hazarepülhessünk. Ez nekünk sajnos a második hirtelen jött véget jelentette, mert annak ellenére, hogy a középszakasz befejezésével Csíkszeredán kivívtuk a második helyet, az Újpest kiejtett minket a negyeddöntőben. Ez mindannyiunknak keserű pirula volt, amit le kellett nyelni, de személy szerint így is pozitívnak ítélem meg az elmúlt szezont. Izgatottan várom, hogy visszatérhessek és folytathassam a munkát!

– Hazatérésed után hogyan folytatódott a munka a DAB-bal?

– Két feladatom volt, amíg Dunaújvárosban dolgoztam, a felnőtt csapat vezetése mellett az utánpótlás edzőket kellett mentorálnom. Amíg a városban voltam személyes találkozók keretein belül zajlott az edzőképzés, miután Kanadába értem, felkészültünk technikailag, hogy videó értekezleteken beszéljük meg, hogy milyen edzésekkel tudjuk a gyerekeket a sportágban tartani, és biztosítani nekik azt a programot, amivel a karantén alatt is fejlődhetnek. Köszönöm a kollégáknak, hogy ennyire partnerek voltak és együttműködtek mindenben. A visszacsatolásokból kiderült, hogy a gyerekek is teljes komolysággal álltak a nem megszokott edzésekhez. Természetesen mindemellett értékeltük az előző szezont, levontuk a tanulságokat és megkezdtük a jövő évi keret tervezését.

– Számítottál a DAB újbóli felkérésére?

– Mielőtt hazarepültem, több átfogó és őszinte megbeszélést folytattam Azari Úrral. Felvázoltam neki az elképzeléseimet, hogy hogyan tudnánk a Klubot fejleszteni, növelni a hatékonyságot és a legújabb, legjobb módszertanokat bevezetni a különböző korosztályokba. Nagyon boldog és büszke voltam, amikor ezek után ajánlatot kaptam, hogy folytassam a munkát a Klubnál, és könnyű volt döntenem a folytatásról. Minden munkatárssal szívesen dolgoztam és dolgozok majd együtt a szervezetben, fontos, hogy egy nagy család, egy igazán jó csapat legyünk! Szintén nagy dolog, hogy a feleségem és a két lányom támogat a döntésemben, és engedik, hogy otthonról távol dolgozhassak szeretett szakmámban. A családom megérti, hogy ez nekem a hitvallásom, folytatni a munkát a Dunaújvárosi Acélbikák HK szervezetének fejlesztésén.

– Mik a céljaid a következő szezonra a csapattal? A tavalyi szezonban két hónap alatt sikerült némi alapot lefektetni, vagy teljesen a nulláról kell kezdened az építkezést?

– Túl hamar kiestünk tavaly, és aki sportban jártas, az tudja, hogy ilyenkor egész nyáron azon töprengsz, hogy történhetett ez. Mindenkinek hatalmas csalódás volt a playoff, így nem is lehet más a célunk: tovább kell jutni az 1. körnél a rájátszásban! A legfontosabb feladatunk az lesz a szezon elején, hogy egy jó alapot építsünk, jó szokásokat kialakítva, hogy erre tudjunk építkezni a szezon előrehaladtával. A filozófiám nagyon egyszerű: “Minden nap jobban és jobban”, ami számomra azt jelenti, hogy a stáb és a csapat is apró lépésekkel halad majd a cél felé. Meg kell értenie minden játékosnak, hogy az edzőtábor első napjától mindent bele kell adniuk és feláldozni magukat a csapat céljaiért.

– Köszönjük szépen Dave, sok sikert kívánunk a munkához! Hajrá Acélbikák!

– Köszönöm, nagyon várom a 2020/2021-es szezont, és nagyra értékeljük a rajongóink szenvedélyét és támogatását!