Borbás Gergely ismét Acélbika lett

Újabb játékossal erősített az Acélbikák jégkorong csapata. Dunaújvárosban folytatja ugyanis pályafutását Borbás Gergely is, aki rutinjával segíthet sokat fiatal együttesünknek. A 33 éves csatár munka mellett játszik majd a csapatban, s nagyon várja már a közös munkát.

Pár hete még úgy tűnt, hogy akár meg is szűnhet a felnőtt jégkorong Dunaújvárosban, azóta viszont az Acélbikák vezetése elkötelezte magát a MOL Liga részvétel mellett, s elkezdte építeni a DAB jövő évi keretét. Mint azt ifjabb Azari Zsolt, csapatunk menedzsere a közelmúltban elmondta, mindenféleképpen fiatal, játszani akaró tehetségekre számítanak a következő szezonban, akik csakúgy, mint az ő generációnk kilenc évvel ezelőtt, ugyanazon az úton el tudnak indulni, évről évre felépítve saját magukat és a csapatot egyaránt.

Mint azt Azari Zsolttól közel egy hónappal ezelőtt megtudtuk, Hajek Márk, Dörök Bence, Hruby Gellért, Léránt René, Mestyán István, Magosi Erik, Peterdi Imre, Szepessy Bálint, Szepessy Máté maradt az együttesnél, Duschek Dávid Miskolcról tette át székhelyét Dunaújvárosba, s rajtuk kívül több tehetséges junior korú játékos is “felkerül” az első csapathoz. A keret persze ezzel még nem teljes, de egy játékossal már biztos bővül, ugyanis Borbás Gergely is Dunaújvárosban folytatja pályafutását, s mint azt fiatal csapatmenedzserünk elmondta, a héten újabb érkezőkre számíthatunk.

Borbás Gergely nem lehet ismeretlen a dunaújvárosi szurkolók számára, ugyanis a 33 éves csatár 2001 és 2004 között már játszott az Acélbikák csapatában. Dunaújvárosi éveit követően előbb az Újpest, majd a Ferencváros tagja volt, s bár a sérülések nem kerülték el, a MOL Ligában lejátszott 209 mérkőzése alatt 159 pontot szorgoskodott össze. A játék mellett azonban már dolgozik is, hiszen csatlakozott a KMH Budapest szakmai stábjához, ahol utánpótlás edzőként tevékenykedik, s mint azt érdeklődésünkre elárulta, örömmel tér vissza egykori sikerei helyszínére még úgy is, hogy nem lesz egyszerű összeegyeztetnie budapesti munkáját és dunaújvárosi szereplését.
– Ifjabb Azari Zsolttal nagyon hamar meg tudtunk egyezni, s bár kérdőjelek azért még akadnak, nagyon remélem, hogy tudok majd segíteni a Dunaújvárosban épülő fiatal együttesnek. A helyzetem kicsit speciális, hiszen a KMH Budapest szakosztályánál dolgozom utánpótlás edzőként, de abban egyeztünk meg, hogy mint rutinos játékos, igyekszem segíteni a fiatalokat Dunaújvárosban is. Ez függ majd a versenynaptártól, hiszen amennyiben utánpótlás csapataimnak mérkőzései vannak, úgy azok élveznek elsőbbséget, de remélhetőleg kevés lesz az átfedés, s minél több MOL Liga találkozón részt tudok majd venni. Már csak azért is, mert nagyon jó erőben vagyok, folyamatosan edzek, s érzek magamban még annyit, hogy egy-két jó szezont fussak még. Az nagyon szimpatikus volt a tárgyalás alatt, hogy Azari Zsolt elfogadta, hogy munka mellett játszanék, s nem titkolom, az is komoly ösztönző erővel bírt, hogy ebben a nehéz helyzetben sem adja fel a harcot a dunaújvárosi csapatvezetés, s mindent elkövet azért, hogy ezt az időszakot is próbálja a lehető leghatékonyabban átvészelni.

Az Acélbikák drukkerei tudhatják, hogy Borbás Gergelynek akad azért dunaújvárosi kötődése, hiszen fiatalként három szezont már eltöltött az Acélbikáknál, s erről az időszakról is szép emlékeket őriz.
– Három szép évet töltöttem Dunaújvárosban, remek közösségben, pezsgő sportélettel, a kisvárosok minden előnyét élvezve, hiszen nem lehetett úgy végigmenni a Vasmű úton, hogy ne emeld fel köszönésre a kezed legalább két-három alkalommal. Nagyon jól éreztem magam, főleg, amikor bajnokságot nyertünk, sorozatban három alkalommal hódítottuk el a Magyar Kupát, voltak tehát szép sikereink, ráadásul remek volt a csapatösszhang is. Rutinos játékosként megpróbálok majd példát mutatni a fiataloknak, hiszem emlékszem még arra, amikor én voltam a fiatal, nekem is voltak hiányosságaim a hozzáállás tekintetében, de most már edzőként azért látom, hogy miként is kellett volna annak idején dolgozni, s hogyan kell most is teljesíteni ahhoz, hogy a lehető legtöbbet kihozza magából az ember. Azt gondolom, hogy egy csapat összetétele akkor jó, hogy ha mindenféle korú játékos szerepet kap benne. Nevezzük a huszonéveseket középkorúnak, vannak feltörekvő fiatalok, s akadnak rutinosabb játékosok is, a lényeg az, hogy mindenkinek találja meg a szakmai vezetés a neki megfelelő szerepkört. Számomra nem hiszem, hogy nehéz feladat lesz rutinosabbként a fiatalok között szerepelni, egyrészt fiatalokkal dolgozom négy-öt éve, szóval, amiben tudok, segíteni fogok az edzőnek, ha igényt tart rá, s emellett persze legjobb tudásom szerint igyekszem majd játékommal is előrébb vinni a csapatot. Nagyon várom a közös munkát, úgy gondolom, hogy egy nemes, szép kihívás lesz a 2015-2016-os szezon, s ha mindenki egy irányba húz és lelkiismeretesen elvégzi a rá kiszabott feladatokat, akkor sok örömöt szerezhetünk mind magunknak, mind az értünk szurkolóknak.