Történelem

A dunaújvárosi jégkorong számtalan gyönyörű pillanatot szerzett már a sportág hazai szerelmeseinek, a Kohász, a Dunaferr, a DAC, DAB.Extra.hu, vagy éppen a Dab.Docler drukkereinek. A városi jégkorong történelmét nehéz röviden összefoglalni, mi azonban lehetőségeinkhez mérten megpróbáltuk: íme.

1973. november 7-én adták át a városban a műjégpályát – amely nem mellesleg az első vidéki műjégpálya volt az országban –, jogosnak tűnik tehát, hogy ezt a dátumot tekintsük kiindulópontnak. Hamarosan megalakult a Dunaújvárosi Kohász jégkorong-szakosztálya, majd 1974. december 22-én a Kohász serdülő csapata lejátszotta első bajnoki mérkőzését.

Az évek során egyre több fiatalnak jött meg a kedve a jégkoronghoz, így számos korosztályban rendszeresen ott volt a magyar bajnokságokban a Kohász. Igaz, a dunaújvárosiak a budapesti klubok mellett nem nagyon rúghattak labdába, de már a hetvenes években is több olyan játékos játszott a városban, akikre a korosztályos válogatottaknál is számítottak. 1979-ben indult először a felnőtt mezőnyben a Kohász, igaz, csak az OB II-ben, de mégis nagy szó volt, hogy felnőtt csapattal versenyez Dunaújváros.

Hat évvel később, 1985-ben óriási fordulópontjához érkezett a városi jégkorong. A sportágat szinte az első percektől istápoló Böröndi Károly és Szilágyi János gondolt egyet, és leszerződtette Kercsó Árpádot, aki Erdélyben addigra már remek eredményeket ért el az utánpótlás-nevelés terén. Kercsó megszerzése után a szakvezetés a csapatot is megerősítette: Budapestről sikerült egykori válogatott, illetve utánpótlás-válogatott játékosokat igazolni Dunaújvárosba. Mindezek eredményeként 1985. novemberében lejátszották Dunaújvárosban az első OB I-es bajnoki mérkőzést. Akkor végül negyedik lett a csapat – ezt az eredményt még kétszer sikerült megismételnie a gárdának.

Két évvel később a felnőtt csapat és Kercsó Árpád útjai szétváltak. A klub vezetése úgy döntött, hogy nem tesz további erőfeszítéseket arra, hogy a felnőtt csapatot tovább fejlessze, s teljes mellszélességgel az utánpótlás-nevelést kezdték támogatni. Mint később kiderült, ez az egész ország jégkorongsportját meghatározó döntés volt.

A Dunaújvárosi Kohász, majd a Dunaferr SE utánpótlás-csapatai ugyanis sikert sikerre halmoztak, nem találtak igazi ellenfelekre: itthon megszorítani sem tudták őket, és nemzetközi porondon is nagyszerű, kiemelkedő eredményeket értek el.

1993-ban azután az OB I-ben is letette a névjegyét a Dunaferr szinte kizárólag ifjúsági játékosokból álló csapata. Az első két bajnoki évben bronzérem jutott a Dunaferrnek: mindkétszer az Újpestet győzték le a harmadik helyért. Azután eljött az 1995-96-os szezon, amikor a csapat először ünnepelhette a szezon végén az aranyérmet az OB I-ben – ami egyébként a város első csapatbajnoki első helyét is jelentette. Tízes konvojokban indultak a szurkolókkal tömött buszok a sorsdöntő pesti mérkőzésre, majd itthon igazi karnevál hangulat fogadta a Bartók színház előtti téren az akkor már bajnokként hazatérő dunaújvárosi hokisokat.

1997-ben az Acélbikák a bajnokság favoritjai voltak, kimagaslottak a mezőnyből, azután hatalmas meglepetésre még is meg kellett elégedniük az ezüstéremmel, ráadásul a Fradi ellen elveszített finálé után lemondott Kercsó Árpád, s ezzel új időszámítás kezdődött a szakosztálynál.

Kercsó utódja azután öccse, Kercsó Csaba lett, aki korábban bajnoki címre vezette a Lehelt. A „kis” Kercsó és a csapat együttműködéséből azután két első helynek örülhettek a dunaújvárosiak: a Dunaferr előbb a Magyar Kupát az Alba Volán, majd a Szuperkupát a Ferencváros ellen is bezsebelte.

A szezon végi sikerek ellenére a májusi alapozáskor már a rendkívül felkészült szlovákiai edző, a kassai Spisák Róbert vette át a csapat irányítását. Érkeztével – a kapus Mihonyik kivételével – távoztak az orosz légiósok, helyükre olayn szlovák játékosok érkeztek, mint például Miroslav Zabka, vagy Rudolf Fabula. Spisák bemutatkozása jól sikerült, hiszen 1998-ban ismét bajnokok lettek az Acélbikák. Az 1998-99-es bajnokságban – egy végletekig kiélezett Alba Volán elleni döntősorozat után – a második helyet érte el a csapat.

Az 1999-es év ismét fordulópontnak számított a csapat, de az egész magyar jégkorong életében is. Hosszas tárgyalások után az osztrák szövetség beleegyezett abba, hogy a magyar csapatok is részt vehessenek az osztrák, olasz és szlovén klubokat fölvonultató Interligában.

A csapat szépen helytállt az Interligában – az EHL-győztes, NHL-t megjárt légiósokkal megerősített Feldkirch állta végül útját a döntő felé való menetelésnek –, és emellett megnyerte az 1999-2000-es bajnokságot is.

A bajnoki cím ellenére nem hosszabbítottak szerződést Spisákkal, akit nyártól a szintén kassai, de évek óta Svájcban dolgozó Julius Kovács, vagyis Kovács Gyula váltott a kispadon. Azonban a bajnokság végét már nem élte meg a klub és az edző együttműködése: a bajnoki döntőben 3-1-re vezetett a Volán, amikor váratlan döntésre határozta el magát a szakosztály vezetése: Kovácsot fölállította, helyére pedig az ifjúsági csapat edzőjét, Vladimír Matejovot nevezte ki. Azonban ez sem segített, 4-1-es összesítéssel a fehérváriak szerezték meg a bajnoki aranyat.

A beugró edző most sem maradt, a májusi felkészülés újabb szlovák edzővel, az eperjesi Dusan Kapustával kezdődött el. Az együttműködés remekül indult, az első évben nagy meglepetésre bajnok lett a csapat. A bajnoki arany fényében senki sem gondolta volna, hogy egyre komolyabbak az anyagi gondok a szakosztálynál. Ennek ellenére ősszel folytatódott a Dunaferr menetelése. A Kontinentális Kupa második fordulójában a mieink csoportgyőztesek lettek, így a magyar csapatok közül elsőként a Dunaferr bejutott a kupa harmadik fordulójába, ami után már csak a döntő következett. A bajnokságban ismét sikerült a döntőbe kerülni, de ott csúfos kudarc érte a Dunaferrt, 0-5-ös szériát produkált a Volán ellen.

A 2003-04-es szezon több szempontból is újabb fordulópont volt a csapat életében. A Dunaferr már annyira ellehetetlenült anyagilag, hogy nem tudta tovább támogatni a csapatot, így az kénytelen volt átigazolni az önkormányzat klubjába, a Dunaújvárosi AC-ba. A tragikus anyagi helyzet ellenére a Magyar Kupát sikerült begyűjteni a Volánnal szemben, és a csapat ismét ott volt a bajnoki fináléban. S bár a Fehérvár a papírformának megfelelően begyűjtötte az aranyat, a több sebből vérző Acélbikák alaposan megnehezítették a fehérváriak helyzetét.

Ezzel ismét véget ért egy korszak, és jött egy új – amelynek kezdetén senki sem gondolta volna, hogy a csapat történetének mélypontja következik.

2004 nyarán a Szélig Árpád féle vezetés ment, és visszajött helyette a Kőhalmi Tibor féle vezérkar. Minden jól indult: az Invitel révén névadó szponzora lett a csapatnak, a svéd Björn Ferber lett az új edző, s vele együtt érkezett a „svéd vonal” is. Az idő múlásával azonban kiderült: semmi sincs a helyén, az anyagi gondok sokasodtak és az eredmények sem jöttek. Februárra odáig jutottak a dolgok, hogy veszélybe került még a bajnoki döntő is.

Ekkor a vezetés lépésre szánta el magát, és visszahozta Spisákot a csapat élére, amitől megtáltosodtak a fiúk: nemcsak megnyerték a rájátszást, de majdnem a bajnoki címet is megszerezték, pedig még a csapat sem adott magának sok esélyt a vérzivataros szezon után. A Volán azonban megint útját állta a bajnoki győzelemre törő Acélbikáknak.

A korábban jelzett mélypont még nem jött el, csak megállíthatatlanul elindult felé a csapat – a bravúros döntőbeli szereplés ellenére is. A jövőt illetően a szakosztályvezetésnek az elképzelése az volt, hogy Spisák marad, azonban a svéd Ferber ragaszkodott szerződése kitöltéséhez. Így Ferber maradt, és szabad kezet kapott a vezetéstől. A 2005-06-os szezonra érkezett öt svéd játékos, miközben Újpestre távozott Ladányi és Horváth. Eleinte ismét gondtalannak tűnt minden. Az Interligában az első meccsen ragyogó játékkal vertük 3-0-ra a címvédő Jesenicét, és a bajnokságban is jól indultak a dolgok. Azonban a pénztelenség és vezetési-szakmai hibák odáig juttatták a csapatot, hogy tíz év után először nem került be a bajnoki döntőbe. A pontvadászat hajrájában ismét edzőcsere következett: az utolsó meccsekre ismét Matejov állt a csapat élén.

Ezúttal azonban olyan mélyponton volt a csapat, hogy sokáig úgy nézett ki, a harmadik helynek is lőttek, de a Fradi elleni bronzcsatában egy huszáros hajrával mégis sikerült felülkerekedni. A szezon azonban olyan mély nyomokat hagyott a játékosokban, hogy szinte mindenki arra ment, amerre látott. Szélig és Vas Márton Franciaországban, Tokaji és Benk Svédországban, Peterdi és Papp Viktor pedig az Újpestben folytatta pályafutását. A légiósok hazamentek, majd májusban a DAC bejelentette, megszünteti csapatát. 2006 nyarán tehát úgy álltak a dolgok, hogy Dunaújvárosnak nem lesz OB I-es felnőtt jégkorongcsapata.

Azonban, mint már korábban annyiszor, ismét fordulatot vett a dunaújvárosi jégkorong útja. 2006 júliusában megalakult a Dunaújvárosi Jégkorong Kft., amely később létrehozta csapatát, a Dunaújvárosi Acélbikák-Extra.hu-t. És a lelkes saját nevelésű fiatalokra épített csapat – mindenki legnagyobb meglepetésére – második helyen végzett a bajnokságban. Azóta a csapat háromszor szerepelt a bajnoki döntőben, ahol mindháromszor az osztrák elit ligában, az EBEL-ben szereplő Sapa Fehérvár AV 19 állta útját az aranyérem elérésében. A 2007-2008-as szezontól kezdve minden évben Magyar Kupa-győztes volt a Dab.Docler gárdája. A 2011/2012-es szezonban kardinális változások történtek: a magyar-román közös szervezésű interligán, azaz a Mol Ligán, és a magyar bajnokságon kívül a csapat vezetése úgy döntött, hogy Ausztria második legerősebb kiírásában, a Nationalligában is elindítják a csapatot. A magasra kitűzött célok eléréséért a csapat vezetőedzői posztját Stephan Lundh vette át, aki többek között a Frölunda csapatát irányította, s nem mellesleg a felnőtt és az U18-as svéd válogatottat élén is állt pályafutása során, utóbbival világbajnoki bronzérmet szerzett.

305 people follow dab_acelbikak
Twitter Pic molnosss Twitter Pic haunted_ Twitter Pic PribekI Twitter Pic bricknel Twitter Pic frankban Twitter Pic LonaBamb Twitter Pic tothbarn Twitter Pic mathieuo
Invalid username, no pictures, or instagram servers not found
Invalid username, no pictures, or instagram servers not found
Menu Title