DVTK-öröm az évzárón

A küzdelemre, a hozzáállásra, s a meccs nagy részében a játékra sem lehetett panasz, ám a lehetőségeivel sokkal jobban sáfárkodó DVTK elvitte a három pontot a Dunaújvárosi Jégcsarnokból az év utolsó találkozóján.

Hazai környezetben, a DVTK Jegesmedvék elleni összecsapással búcsúzott el az idei esztendőtől a Dunaújvárosi Acélbikák jégkorong csapata pénteken este. Bár Niko Eronen gárdájába végre visszatérhetett Jegesmedvék ellen november 27-én megsérült Erik Embrich, a DAB felnőtt kapusai továbbra is betegek, így ezúttal is a 17 éves Valenta állt a vasak közé.

Sok öröme sajnos nem volt fiatal kapusunknak, akit már az első kapura lövésből felavattak a miskolciak, miközben a mieink hiába alakítottak ki több ígéretes lehetőséget is, nem tudtak kapuba találni. A játékrész derekán emberelőnybe került együttesünk, s az agyrázkódása után visszatérő Embrich beleérős találatával össze is jött az egyenlítés, a látottak alapján megérdemelten (1-1). Nem sokáig örülhettünk ennek, mert egy hazai helyzetből gyorsan kontráztak a vendégek, s Mattyasovszky lövésével újra előnybe kerültek a 12. perc elején (1-2).

A folytatásban óriási erőket mozgósítottak Bikáink az egyenlítésért, nagyon komoly helyzeteket tudtak kialakítani a DVTK kapuja előtt, de Voris kapus ihletett formában őrizte a vendégek ketrecét. A második etapot a vendégek kezdték erősebben egy áthúzódó emberelőny miatt, s bár ezt sikerült kivédekezni, a következőt már nem, mert Kiss távolija is kifogott Valentán, s hogy a kedvünk még rosszabb legyen, a játékrész derekán Razumniak szólózott eredményesen, s máris 1-4 állt az eredményjelzőn.

A Bikák nem adták fel, de legnagyobb lehetőségeikkel sem tudtak élni, s mikor a 48. percben Vojtkó is bekotort egy messzire kipattanót, eldőlt a pontok sorsa (1-5). A mieink becsületére váljék, hogy ekkor sem álltak le, mentek előre becsülettel, s ugyan öt az ötben nem tudták mattolni Vorist, Niskanen emberelőnyös lövésénél már a lett hálóőr is tehetetlen volt (2-5). A véghajrában Razumniak szintén fórból volt eredményes, így hiába lőtt közel hatvanat kapura együttesünk, végül a Jegesmedvék örülhettek a 6-2-es győzelemnek.

Niko Eronen: – Volt pár napunk készülni erre a mérkőzésre és úgy éreztem, készen is álltunk a mai napra. Lehet, hogy hülyén hangzik így hangosan kimondani egy 6-2-es vereség után, de örültem annak, amit láttam, főleg annak fényében, amilyen helyzetben vagyunk most. Úgy érzem, visszatértünk arra a játékra, amit tudunk játszani, egyetlen helyen veszítettük el a mai meccset. Továbbra is fókuszálnunk kell az előttünk álló lépésekre, ez a mai szerintem nagy lépés volt előre a legutóbbi négy-öt meccshez képest. Ha ezen az úton megyünk tovább, jönnek majd a győzelmek is, most már az új esztendővel foglalkozunk, remélhetőleg kapunk majd segítséget a most sérült, beteg játékosinktól is.

Galanisz Nikandrosz (másodedző): – Gondoltuk, hogy az Újváros ránk fog jönni, mert nem úgy alakultak számukra az elmúlt meccsek, ahogy arra ők számítottak. Az év utolsó meccsén biztos volt, hogy mindent meg akarnak mutatni, mindenki bizonyítani akar, ez látszódott is, a helyzeteinket nagyon jól tudtuk értékesíteni, s nagyrészt a két kapus közti különbség volt ma a döntő faktor.

DAB – DVTK Jegesmedvék 2-6 (1-2, 0-2, 1-2)

DAB: Valenta – Brus, Svars (1), Niskanen 1, Embrich 1, Valtola (1) – Varga, Kmec, Szalma, Somogyi, Hadzinikolic – Vas, Léránt, Marosi, Mihalik (1), Dézsi – Erdély, Lammi, Strenk, Pinczés, Tamás. Vezetőedző: Niko Eronen.

DVTK: Voris – Kiss 1 (1), Vojtkó 1, Galajda (1), Lövei (1), Mattyasovszky 1 – Wehrs, Ilvessuo, Razumniak 2, Vas (1), Kuleshov (2) – Illés, Szirányi (3), Blasko (2), Ritó 1, Farkas (1) – Fazeka, Rőczei, Trozsák, Pecsét, Károly. Vezetőedző: Tokaji Viktor.