Felnőtt hírek

Olyan játékosok kellenek, akik felszántják a jeget!

Azari Zsolt, a Dunaújvárosi Acélbikák elnöke nyilatkozott honlapunknak a csapatról, célkitűzésekről, a jövőről és a jelenről.

Új év, új edző. Mi alapján történt meg a szakember kiválasztás?

Azari Zsolt: – Az edző választást elsősorban az anyagi helyzetünk, illetve – és nincs fontossági sorrend a kettő között – a filozófiánk határozta meg. Az anyagi helyzetünkből adódóan fiatal, nem befutott edzőt kerestünk. A filozófiánk pedig az, hogy olyan edzőt szeretnénk, aki a munkában hisz és aki nem akarja megmagyarázni, ha valaki nem dolgozik. Emellett nagyon fontosnak tartom egy edzőnél a kommunikációt, hogy a saját véleményét, filozófiáját hogyan tudja átadni, hogyan tud érvelni mellette és hogyan tudja ezt elfogadtatni a környezetével. Természetesen ehhez tartozik a mindenkori edző habitusa és persze az egyéni szimpátia sem elhanyagolható a választásnál.

Milyen a klub anyagi helyzete?

A. Zs.: – A klub anyagi helyzete semmit nem változott az elmúlt három évhez képest. Sikerült stabilizálni a helyzetünket, de nem sikerült növelni a várható bevételünket. Teljesen egyértelmű, hogy nem várható egyéni főszponzor, a költségvetésünk ugyanaz lesz, mint a tavalyi, akkor pedig az adott költségvetésből kihoztuk a maximumot, nincs hiányérzetem.

Ebben az anyagi helyzetben mik lehetnek a fő célok?

A. Zs.: – A fő célunk teljesen egyértelműen az, hogy dunaújvárosi utánpótláskorú játékosokkal töltsük fel a felnőtt csapatot. Sajnos ez rövidtávon, mivel hiányos a felső korosztályunk, nem reális. Közép- és hosszútávon lesz ez egy vállalható opció. Ezt az utat egyszer már megjártuk, hiszen 2006-ban ugyanígy indultunk: nem volt semmi más esélyünk, csak az, hogy a fiatalokat felhozzuk. Akkor Vlado Matejov nagyon jól megoldotta ezt a problémát – nem véletlenül tért vissza. Most ugyanaz a feladatunk, mint tizenegy éve, hogy a dunaújvárosi utánpótlásra alapozva középtávon, 3-5 éven belül egy nagyon jó felnőtt csapatot versenyeztessünk.

A tudatos munka, mint koncepció sokszor elhangzott már – ez a kulcs a sikerhez?

A. Zs.: – Ezt azért mindig szeretem letompítani, finomítani egy kicsit: az erre való törekvés a fontos. A tudatos munkát ebben a műfajban nem lehet abszolutizálni, mert nyilván nem lehet a sportban arról beszélni, hogy csak tudatos munkát folytatunk. Itt nagyon nagy szerepe van a motivációnak, a váratlan megoldásoknak és természetesen a csodának. Hiszen a sportolók attól lesznek híresek, hogy képesek arra, hogy csodát tesznek a jégen vagy bármilyen sportpályán. Ezt viszont nem lehet tudattal befolyásolni. A csoda egy másik kategória. A csoda az, amikor a külső tényezők pont úgy állnak össze, hogy abból valami váratlan, valami szokatlan, valami nagyon jó dolog sül ki. Tehát a tudatosság a sport egy nagy része, de nem a teljes egész. Viszont teljesen egyértelműen az a célunk, hogy fejlesszük a tudatosságot. És itt elsősorban az edzés elméletre, illetve az edzések tartalmi, időbeni és földrajzi jellemzőinek a kezelésére, valamint az informatikai, számítógépes programokon keresztüli munkára gondolok.

Van néhány csapat, ami kilóg a mezőnyből, főleg pénzügyileg, de az utóbbi években teljesítményben is. Nagyjából ugyanúgy, mint a DAB néhány évvel ezelőtt. Lehet cél az, hogy velük lépést tartsunk, esetleg megszorongassuk őket a szezonban?

A. Zs.: – Természetesen, hiszen abszolút jellemző a nagy klubokra, hogy elkényelmesednek, mint ahogy mi is elkényelmesedtünk. A 2013/14-es szezonban például, amikor egyértelműen mi voltunk a favoritok és nem tudtunk bejutni a döntőbe az akkori MOL Ligában. Tehát igenis lehet erre játszani. Ettől függetlenül én úgy gondolom, hogy a meglepetés és a csoda az mindig relatív. Én azt tartanám csodának, ha bejutnánk a négy közé, mert reálisan nézve a játékos-állományunk nem biztos, hogy képes rá. Ha mindenki kihozza magából a maximumot, akkor is megtörténhet az, ami a tavalyi szezonban, hogy egy hajszálon múlik, de nem sikerül bejutni a négy közé. Igen, az lenne az igazi csoda, ha ilyen háttérrel, ilyen körülmények között sikerülne bejutni a négy közé. De nyilván a csoda az nem egy kötelező dolog, azt nagyon szeretnénk, de nem elvárható – azért csoda. Viszont ami nagyon fontos, hogy olyan játékosok alkossák a csapatot, akik felszántják a jeget. És ezt nem lehet másképp fogalmazni. Ezt így, egyértelműen meg kell fogalmazni, mert ebből tudja mindenki, hogy amire szükség van, az a maximális odaadás, a maximális erőkifejtés, a szorgalom, a kitartás és a munka, amit ha elérünk, akkor már hozzuk a tervet, akkor már elégedettek lehetünk. Ezért fogunk megtenni mindent az idei szezonban is.

Elégedett lenne a tavalyi teljesítménnyel?

A. Zs.: – Nagyon pozitív volt a szurkolók visszajelzése, és ez nagyon örömteli, ezért azt mondom, hogy igen, elégedett lennék, de nyilván soha nem lehet elégedett az ember a tavalyi eredményekkel, ezért mindig arra törekszik, hogy még többet, még jobban teljesítsen. Azonban tudom, tisztában vagyok vele, hogy milyen helyzetben van a dunaújvárosi jégkorong. Tisztában vagyok azzal, hogy jelenleg a csapatunk nem annyira erős, mint amilyen a régi szép időkben volt. De még egyszer, nem is az a lényeg, hogy mindenkit megverjünk és minden mérkőzésen nyerjünk, nyilván ez irreális elvárás lenne. Az azonban nagyon is elvárás, hogy aki a jégen van, az tegyen meg mindent a sikerért, a győzelemért. Ha ezt meg tudjuk tenni minden mérkőzésen, akkor biztosan lehet jó eredményt elérni, úgy is, hogy esetleg sok csapat egyénileg vagy akár csapatban is erősebb nálunk. Nagyon nehéz a játékosoknak minden mérkőzésen kihozni magukból a maximumot, illetve a csapatnak elérni a legjobb formáját. Mi erre fogunk törekedni.

Kevesebb csapat lesz idén az Erste Ligában. Lehet ez befolyással a minőségre?

A. Zs.: – Biztos vagyok abban, hogy nem lesz rosszabb a liga. Egyrészt úgy gondolom, hogy ez a szlovákokkal közösen létrehozott kupa, illetve az egyéb rendezvények – és itt elsősorban a Miskolc nemzetközi kupájára, illetve a magyar válogatott rendezvényeire gondolok – azért mindig jelentős érdekeltséget és motivációt teremtenek a játékosoknál. Ez biztos, hogy meg fogja húzni a mezőnyt és biztos vagyok benne, hogy jó hatással lesz az Erste Ligára is. Mint amikor mi 2011-ben és 2012-ben a Kontinentális Kupában vitézkedtünk, azt mindig lehetett érezni utána a MOL Ligában is. Nagyon sokat számított és nagyon sok fejlődési lehetőséget adott a játékosainknak, ezáltal a mi csapatunk sokkal erősebb lett, az erős csapat pedig jóval nagyobb ellenállásra késztette az ellenfelét is. Ezen keresztül nyilván fejlődött az egész liga.

Mit szól a liga névadó szponzor váltásához?

A. Zs.: – Én azokhoz tartozom, akik azt vallják, hogy meg kell köszönni a MOL-nak, amit eddig tett értünk, de meg kell értenie mindenkinek, hogy ha van rá lehetőség, akkor tovább kell lépni. Nem kettő forint volt a differencia a két ajánlat között, hanem jelentős volt a különbség. Egyszerűen luxus lett volna nemet mondani. Arról nem is beszélve, hogy azért az Erste Bank az EBEL-en keresztül igazolta, hogy nagyon profi a hozzáállása, ezért arra számítok, hogy erről az oldalról is jóval több segítséget fogunk kapni.

Továbbra is kiemelt cél, hogy a dunaújvárosi utánpótlás nevelő szerep megmaradjon?

A. Zs.: – Igen, de azért hadd magyarázzam el, hogy amikor van pénz, akkor az ember hajlamos elfeledkezni az utánpótlásról, mert sokkal egyszerűbb pénzzel megvenni egy kész játékost, mint tíz-tizenöt éven keresztül nevelni valakit, aki esetleg 18-19-20 évesen, amikor pont beérne a munka azt mondja, hogy köszönöm szépen, ennyi volt. Vagy azért, mert elmegy egy másik klubhoz, vagy azért mert egyszerűen abbahagyja, mert nem vállalja a további munkát, a további kínlódást, vagy egyszerűen csak azt érzi, hogy másra hivatott. Ilyen értelemben tehát az utánpótlás nevelés sokkal nehezebb, sokkal keményebb munka. Más hozzáállást kíván, más munkát kíván, más embereket kíván és természetesen más célokat is fogalmaz meg a klub a saját filozófiájában. Nem szeretném azt mondani, hogy azért fordulunk vissza az utánpótláshoz, mert nincs pénzünk, de valahol igenis befolyásolja. És még egyszer hangsúlyozom, sokkal egyszerűbb megvásárolni pénzért a kész játékost, mint kockáztatni, mint próbálkozni, mint nevelni egy játékost. Ettől függetlenül ennek az oldalnak is megvan a szépsége és a csodája. Amikor egy fiatal játékos beérik és akár híressé válik, az nagyon jó érzéssel tölti el azokat, akik az utánpótlás nevelésben dolgoznak, nagyon nagy büszkeség ez nekik. Majdnem olyan, mint amikor valakinek a saját gyermeke ér el sikereket. Nagyon nagy boldogságot ad. Más mint amikor felemeljük a Magyar Kupa serleget, ahol az EBEL-es Volánt verjük meg. Más az, amikor csont nélkül verünk mindenkit a MOL Ligában és úgy leszünk bajnokok. De biztos vagyok abban, hogy legalább akkora boldogságot okoz az, hogy ha sikerül jó játékosokat felnevelni. Izzadságosabb, nehezebb, de ugyanúgy ad örömet.

Mik a klub rövid- és hosszútávú céljai?

A. Zs.: – Ahogy már korábban szóba került, középtávon nem várható az anyagi helyzetünk erősödése, ezért nincs értelme kalandba verni magunkat. Viszont nagyon fontos lenne és nagyon szeretném, ha egy híres nevelő klubbá válnánk, ami azt jelenti, hogy mindenki által elismerten végeznénk a munkánkat. Nem tudom, hogy pontosan mi kell ehhez, mert nagyon jól tudom, hogy kik játszanak most a top csapatokban top játékosként. Nagyon jól tudom, hogy hányan nőttek fel itt Dunaújvárosban. Valahogy mégsem kaptuk meg soha azt az erkölcsi- és anyagi támogatást, ami úgy gondolom, hogy megérdemelt volna a klub. Sokszor az jut eszembe, hogy igazából a külső környezet nem igazolja vissza azt a sok helyen hangsúlyozott feladatot, hogy az utánpótlást kell nevelni. Nekünk, hogy ha lefordítom a számok nyelvére, vagy lefordítom az elismerés nyelvére, semmilyen hasznot nem hozott egyik dunaújvárosi nevelésű játékos sem, aki most a MOL Ligában vagy a magyar válogatottban játszik. Egyelőre olyan a környezet, hogy ezért nem jár dicséret. Nem jár elismerés. Ilyen szempontból nagyon nehéz rávenni néha még saját magamat is, hogy ezért keményen dolgozzunk. De persze ilyenkor azt csinálja az ember, hogy elfelejti ezeket a tényezőket és inkább a pozitív dolgok felé fordul. Összeülünk az edzőkkel és megbeszéljük, hogy hogyan csináljuk még jobban.

-Boda Bence-

Leave a Reply

305 people follow dab_acelbikak
Twitter Pic Quenah01 Twitter Pic NikolPet Twitter Pic PatrikPa Twitter Pic toeviglo Twitter Pic zitapall Twitter Pic AndorBv Twitter Pic Joe03866 Twitter Pic Simonhoc
Menu Title