április 20, 2024

Nagyon jó Acélbikának lenni!

Miika Franssila, az Acélbikák finn bekkje nyilatkozott oldalunknak az új környezetről, csapatról és arról, hogy miért beszélget az ütőivel a mérkőzések előtt!

– Ez a második szezon, amikor Finnországon kívül játszol. Hogy tetszik Magyarország?

Miika Franssila: – Nagyon tetszik az ország! Őszintén szólva, finn szemmel minden hihetetlenül olcsó, ez lepett meg a leginkább, Finnországban három-négy-ötször annyiba kerül még a legalapvetőbb élelmiszer is Magyarországhoz képest. Tetszik még, hogy mennyire meleg és enyhe idő van még most is, az emberek pedig nagyon kedvesek.

– Tavaly az angol élvonalban játszottál, ami híres az észak-amerikai stílusról, a fizikai hokiról. Mit gondolsz az ERSTE Ligáról?

M. F.: – Sokkal jobb a bajnokság, mint amire előzetesen számítottam, minden csapatban vannak nagyon jó játékosok. Ha az angol élvonallal kéne összehasonlítani a ligát, akkor a jégkorong itt gyorsabb, de az Egyesült Királyságban egy kicsit “taktikusabb”. Emellett itt sokkal több a fiatal játékos a csapatokban, ami szerintem egy nagyszerű dolog.

– Luumäkiből származik, ami nem egy nagy város. Dunaújváros is kicsi, mit gondol a mi városunkról?

M. F.: – Luumäkiben születtem, de alapvetően Hämeenlinna városában nőttem fel, ami szintén egy kis hely. Dunaújváros egy élhető város, minden a közelben van, nincsenek távolságok. Az éttermek nekem kifejezetten tetszenek, nagyon szeretem a magyar konyhát.

– És mit gondolsz a csapatról?

M. F.: – Jó, éhes csapatunk van, amelyik minden mérkőzésen győzni szeretne! Szerencsére az öltözőben is jó a hangulat, igazi csapatként dolgozunk együtt, jó bejárni az öltözőbe mindennap. A játékrendszerünk egy kicsit eltér attól, amit itt néhányan megszoktak, ezért egy kis átállási időre szükség van, hogy mindenki megszokja az új taktikai elemeket. Összességében nagyon jó Acélbikának lenni!

– Van bármilyen babonád vagy szokásod meccsnapokon?

M. F.: – A meccsnapokon a legfontosabb, hogy meglegyen a félórás alvásom. Ezután pászkázom az ütőimet, beszélgetek egy kicsit velük, és amelyikük épp a legjobb formában van, azzal megyek ki a jégre 🙂