Közel volt a csoda, de…

Miskolcon korcsolyázott jégre ma este csapatunk a Magyar Kupa elődöntőjében, s mindössze három sorral, Lencsés, Hruby, Ölander, Nagy és Török nélkül, de elszántan várta az összecsapást, melynek esélyese a hazai alakulat volt, ám a DAB szakvezetése abban bízott, hogy az idei szezonban először sikerül meglepni a remek kerettel felálló vendéglátókat.

A mérkőzés elején jól bele is állt a játékba a DAB, nem érződött a hosszú utazás a csapat tagjain, s az első helyzet is a mieink előtt adódott, ám Adorján védeni tudta Cseter közeli lövését. Az látható volt, hogy a csapatok első és második sora között játékban nincs nagy különbség, ám a harmadik sorunk nem nagyon tudott kiszabadulni a hazaiak szorításából, s Duscheknek több alkalommal is bravúrral kellett hárítania az első harmad derekáig. A játékrész második felében komoly mozgás volt a büntetőpadokon is, mieink és a hazaiak is hat-hat perc kiállítást szedtek össze pillanatok alatt a parázs hangulatú csatában, s bár jóval több lehetősége adódott emberelőnyből a miskolciaknak, az eredmény nem változott, így gólnélküli döntetlennel vonultak pihenőre a felek.

A második felvonás is egy nagy dunaújvárosi helyzettel kezdődött, majd ahogy az első játékrészben fokozatosan fölénybe kerültek a Jegesmedvék, de a DAB védelme továbbra is jól zárt, a védők keményen takarítottak a kapu előtt, s Duschek is hozta a tőle várt remek teljesítményt, így csak nem akart megszületni a hazai drukkerek által várt miskolci vezető találat. Acélbikáink igyekeztek tördelni a játékot, rendkívül taktikusan, hol egy kisebb kakaskodással, hol a harmadból csak kipöccintett korongokkal próbálták megtörni a hazaiak lendületét, s mindezt sikerrel is tették, mert hiába kerültek többször is gólhelyzetbe a vendéglátók, a befejezésekre már nem maradt már koncentrációjuk. A harmad végén azért nagyon törte a hátunkat a háló, de ezt a kritikus időszakot is átvészelték a Bikák, így a záró etapnak is egállal vágtak neki a csapatok.

A harmadik harmad elején azonnal szimpla, majd kettős hátrányba kerültek az Acélbikák, de önfeláldozó védekezéssel átvészelték ezt az időszakot is, pedig a miskolciak szinte mindenhonnan célba vették a dunaújvárosi kaput. A folytatásban is egyértelműen a hazaiak irányították a játékot, több komoly ziccerük is akadt, míg a mieink továbbra is hatalmas erőket mozgósítottak azért, hogy megóvják ketrecüket a góltól. Az idő vészesen fogyott a csapatok számára, de a komoly iramban egyre inkább fáradtak a Bikák, akik hat perccel a harmad vége előtt emberelőnybe kerültek, de ezt az időszakot inkább a pihenésre használták Azariék, akik a rendes játékidő hajráját is lehozták egálra, így jöhetett a ráadás.

A kupa szabályai szerint tíz perc hosszabbítás következett négy a négy ellen, melynek második percében Sakaris könyökölte le nagyon csúnyán Kaszkovot, de a játékvezetők csak a mieink hosszas reklamálása után állították ki végleg a vétkest, ám közben Dansereau-t is végleg kiállították, így duplán rosszul jött ki ebből a helyzetből a DAB. A játékvezetők a véghajrában teljesen elveszítették a fonalat, nem állítjuk, hogy a miskolciakat akarták segíteni, de Azarit és Beczét is kiszórták, s ezzel a kettős fórral már éltek a hazaiak, akik Magosi Bálint révén megszerezték a győztes gólt, így ők jutottak be a döntőbe. A Bikák ezzel együtt óriásit küzdöttek, de a finálé elérésén kívül lehet hogy sokkal többet is veszítettek, mert Dansereau-ra várhatóan többmeccses eltiltás vár, míg Kaszkov esetében csak abban reménykedhetünk, hogy sérülésével nem ért véget számára a szezon a rájátszás előtt.

DVTK Jegesmedvék – DAB 1-0 (0-0, 0-0, 0-0, 1-0) – hosszabbítás után

DVTK Jegesmedvék: Adorján – Láda, Tuominen, Pavuk (1), Galanisz (1), Magosi 1, Gőz, Vojtkó, Hajós, Tóth, Miskolczi, Kuqali, Joe, Johnston, Toulmin, Sakaris, Popovics, Bernáth, Sági, Ritó, Szopos. Vezetőedző: Douglas Bradley.

DAB: Duschek – Hudec, Ladygin, Azari, Cseter, Dansereau, Hüffner, Léránt, Becze, Borbás, Kaszkov, Lévai, Magosi E., Németh, Odnoga, Tanka. Vezetőedző: Heikki Malkia.

Főoldali kép: dunaujvaros.com